Az időskori maculadegeneráció

Az éleslátás helye (macula lutea, sárgafolt) kitüntetett hely az ideghártyán. Ez a retina „középpontja”, itt helyezkednek el legsűrűbben az éleslátásért (és színlátásáért) felelős fotoreceptorok, a csapok. A macula vérellátása is különleges, központjába (a foveában) nincsenek erek. Ezért is az egyik legérzékenyebb területe a szemnek.

Az időskori maculadegeneráció (AMD, „szemfenék meszesedés”) ennek a területnek az elfajulásával járó kórkép, az egyik leggyakoribb vaksági ok Magyarországon (és általában a fejlettebb országokban). A betegség előfordulásának gyakoriságát növeli az életkor, a dohányzás, az UV sugárzás, táplálkozási szokások, illetve bizonyos örökletes (genetikai) tényezők.

Az AMD kezdeti és közepes (intermedier) stádiumában a macula területében lerakódások, ún. drusenek képződnek. Késői stádiumban ezek a területek elhalhatnak (atrófia, száraz forma, 85%), vagy érújdonképződés alakulhat ki (CNV, nedves forma, 15%).

Kezdeti panaszok a homályos látás, az egyenes vonalak torzulása, a színlátás megváltozása lehetnek.

Később a látóélesség csökkenése, a központban levő folt nagyobbodása hívja fel a figyelmet a betegség progressziójára.

Korai és átmeneti stádiumban különböző vitaminkészítmények szedése javasolható. A késői száraz forma kezelésére jelenleg nem rendelkezünk hatékony gyógyszerrel. A nedves forma terápiájában az utóbbi években hatalmas fejlődés történt, megjelentek az érújdonképződést gátló, ún. anti-VEGF tartalmú kezelések. Ezek fejlődése-fejlesztése napjainkban is zajlik, újabb és újabb készítmények jelennek meg.